Gondolat, az ünnepek eredete, az ősi természeti ünnepek kialakulása

Gondolatok és napi versek az év minden napjára, tavaszi, nyári, őszi, téli versek, ünnepek
Tavaszi, nyári, őszi, téli versek, köszöntők minden napra, ismert költők és gondolkodók tollából, nevezetes napok, ismert ünnepek eredete

Gondolat és vers névnapra, születésnapra, nőnapra, anyák, apák, gyerekek, idősek napjára, keresztelőre, évfordulóra. A magyar versek és általában a rendezett, értelmes gondolatok manapság háttérbe szorultak. A mértéktelen fejlődés mindent elsöpör maga elöl és folyamatosan ontja az értéktelent, az alacsony és még alacsonyabb színvonalat. A lenti hónapválasztó sávra kattintva újra felfedezhetjük a versek szépségét, ismert és kevésbé ismert költők, gondolkodók nekünk, hozzánk szóló üzeneteit. Minden napra egy másik vers, az évszakhoz és névnaphoz vagy naphoz illő vers.

napiversek1 napiversek2

Az aktuális hónap versei a hónap választó sávra kattintva jelennek meg. Január - június a bal oldali július - december a jobb oldali ablakban.

Elgondolkodtató és érdekes írások, a mai ünnepek eredete, a természet ősi ünnepeitől a mai ünnepekig, emberek és nevezetes napok

Az emberek eleinte féltek a természet erőitől, a villámlástól, a vihartól a széltől, a hullámoktól, aztán megtanulták tisztelni azokat. A világegyetemben, a csillagok, a Nap, a Hold és a Föld egymáshoz való viszonya, távolsága, forgása, ciklikussága rendszeresen visszatérő esemény. Nyári, téli napfordulók, napéjegyenlőség, az évszakok változásának a ritmusa nevezetes alkalmakat, nevezetes napokat teremtett az embereknek. Nem kellett kitalálni saját ünnepeket, hiszen minden adva volt, a természet kínálta a különleges alkalmakat.

A kíváncsibb, érdeklődőbb, fogékonyabb emberek hamar megértették a természet üzenetét. Tisztelj engem és én megajándékozlak a fénnyel, a sötétséggel, a vízzel, a tűzzel, a csillagokkal, halakkal, bő terméssel, stb. Az emberek tisztelete a természet felé régen félelemből és tudatlanságból is fakadt. Félelmeik feloldására és a természet erőinek engesztelésére hegycsúcsokon, sziklaüregekben ajándékokat helyeztek el. Később egyre többféle helyen, többféle módon és céllal áldoztak a természetnek. Egyfajta csoportos szertartássá, ösztönös áldozati és természetes áldozó ünneppé, a hit és a remény napjaivá alakultak át.

Kezdetben ösztönösen, később sámánok, varázslók, szertartás vezetők segítették az ünnepeket, a természetnek áldozást, egyfajta összekötő kapocsként a természet erői, természet istenei és az emberek között. Lassan minden fontosnak tartott dolognak lett egy vagy több, emberek feletti megtestesítője, a tűznek, a víznek, a szerelemnek, a háborúnak, a békének és a különféle tevékenységet végzőknek is. A különböző hitvilágok, a jámbor vagy erőszakos hitek és hittérítők megjelenésével a természeti ünnepek jelentősége csökkent, mivel a hitek, majd vallások igyekeztek kisebbíteni, vagy ha az nem sikerült, akkor rátelepülni az ősi természeti ünnepekre. Idővel ez olyan mértékben és olyannyira általánosan sikerült, hogy ma már sokan nem is tudják, hogy egy - egy nevezetes nap, sokezer év óta természeti ünnep.

Magyarországon (szent) László király törvénnyel megtiltotta és büntette a jelfáknál, forrásoknál, barlangoknál, völgyekben, vagy hegycsúcsokon tartott természeti szertartásokat. A monoteizmus, egyistenhit az ókori zsidó világban alakult át, a "többisten hitből", majd lett egyre elfogadottabb, végül fokozatosan kialakult a két pólus, ami szerint Isten a jó, Sátán pedig a gonosz. A Föld, az idő és a tér változásának nevezetes napjai mindenki számára közös ünnepek, függetlenül attól, hogy kiben, miben, hogyan hisz. OGy

Ünnep, Újévi köszöntő, Húsvét, Anyák napja, Apák napja,

Újévi üdvözlet, az új év köszöntése, január 1

Boldog új esztendőt kívánni jöttem én, e téli napnak sugárzó reggelén. Adjon Isten sok jót, ez új esztendőben, fehér kenyér legyen a nyárfa teknőben. Kéményetek legyen megrakva kolbásszal, csíkos tarisznyátok füstölt szalonnával. Sose ürüljön ki a pénzeszsákotok, a legszebb cipőben, ruhában járjatok. Bor, búza, hús, kenyér legyen mindig bőven, Szívemből kívánom, az új esztendőben. ( Részlet Kovács József: Olaszliszka c. könyvéből )

Nőnap, március 8

Vitó Zoltán: Nőnapi köszöntő

Nézd, hogy' ballag az év, ide lép elibéd ez a szép nap, melyen mind, ami kincseket ér, a szivem Te eléd rak:
Szegfűk illatozó lelkét, a szirom simitását, ifju Tavasz suhanó jöttét, madarak csacsogását,
nyári sugár gyöngéd melegét, ami lágyan ered szét, őzike szíve szelíd félszét, leopárd szive merszét...
Még sorolom, de a szív a valóság cáfolatán kap, színed előtt odavész, ez a sor haloványka utánzat:
Mert mihez is mérhetném azt, mi kezed simitása, és a derűt, ami rám mosolyog, szemeid ragyogása?!:
Benne a Mindenség, a Teremtés tiszta Tökélye, létemnek sugaras tüze, sóvár nappala, éje...
Hát így állok igézetten csuda dolgok előtt én, fénylő, ámulatos köszönettel e napnak a jöttén.
Szeretettel köszöntjük a nőket és nem csak ezen a napon, hanem az év minden napján

A termékenység és húsvét ünnepe

Húsvét a megújulás és a termékenység tavaszi ünnepe. Vallási része mindenki által ismert, Jézus feltámadása és az ehhez kapcsolódó történetek és hitvilág. A természeti ünnepi része is sokféle. Ahány földrész, ország, vidék, embercsoport, ember, annyiféle külső és belső megújulás ünnepünk lehet. A legfontosabb az, hogy ne vitassuk el a mások ünnepét, szokásait, legyen az vallásos vagy természeti. Nincs egyedüli igazság és nincs egyedüli múlt vagy tudás. Az emberiségnek, a föld jelenlegi lakóinak közös eredete és története van, melyet különféle uralkodó csoportok saját maguk érdekei szerint újraírnak, a történetírókkal újra íratnak. A múltunk egy kisebb része valóság, a nagyobb része mese, kitalált kiszínezett, elképzelt, feltételezett történetek sokasága. Így működik az emberek világa.

A bolondozások, a tréfák napja, április 1

Április elseje a bolondok napja, a tréfálkozások, jókedvű átverések napja, amikor a viccesebb kedvűek rettegésben tartják embertársaikat beugratásaikkal. Az áprilisi tréfa több évszázados hagyományokra tekint vissza. Talán egy középkori bolondünnepre lehet visszavezetni. Szent György havának első napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe. Nálunk Magyarországon április 1-jei tréfának tartják az erre a napra időzített beugratásokat.

Áprilisi tréfa - ókori tavaszköszöntő ünnep

Április 1-je az ismerősök rászedésének, megtréfálásának a napja. Régebben gyakran teljesíthetetlen megbízást adtak annak, akit április bolondjának szemeltek ki, és mikor a becsapott visszatért és persze nem tudta elvégezni a megbízatást, jót nevettek rajta. Sok helyen még ma sem a becsapás, hanem lehetetlen feladatokkal való megbízás az igazi áprilisi tréfa.

Móka, ugratás, nevetés a jókedv napján

Senki sem szereti, ha beugratják, de ez a nap mégsem telhet úgy el, hogy ne próbálnánk mi is másokat átverni, esetleg felvidítani. Sőt sokunk azzal a gondolattal kel fel ezen a napon, hogy valakit biztosan megviccel, már jó előre kiterveli a maga kis tréfáit. Ezért ma mindenki legyen óvatosabb, figyeljen jobban a kollégák, a család, a barátok és ismerősök apró kis "gaztetteire". Figyeljünk arra, hogy a vicc, tréfa, átverés ne legyen sértő, bántó, durva, ízléstelen.

Anyák Napja - május első vasárnapja

Ez az ünnep nagyon régi, már az ókori Görögországban is tartottak tavaszi ünnepségeket az anyák tiszteletére. Akkoriban az istenek anyjának, Rheának adóztak tisztelettel. A történelem során később is mindig volt egy olyan nap, vagy ünnep, amikor az anyákat is köszöntötték. A kereszténység elterjedésével az anyaszentegyház tisztelete került előtérbe, mivel ez adja az életet és véd meg minden ártalomtól. Az idők folyamán az egyházi ünnep egybefonódott az "anyáknapja" megünneplésével.

Szeretettel köszöntjük a kismamákat, az édesanyákat, a nagymamákat a dédnagymamákat és az üknagymamákat

Apák Napja és Férfinap - június harmadik vasárnapja

Az Apák Napja magyarországi meghonosítására 1994-ben a kezdődött Miskolcon. Magyarországon 13 után is kevesen tartják, mert kevesen tudnak róla, kevesen veszik komolyan, de attól még van. Ez is, mint több másik ünnep, Amerikából indult el Európába. Ott már régóta köszöntik az Édesapákat is. 1924-ben hivatalosan a június 3. vasárnapja lett az Apák Napja. 1966-ban elnöki kiáltványban rögzítették, hogy az Apák Napját június harmadik vasárnapján kell megünnepelni. Később Nixon elnök kezdeményezésére törvénybe iktatták megünneplését. Ma már a világ számos helyén köszöntik a gyermekek édesapjukat. Itthon a széleskörű elterjedés még várat magára, különösen azért, mert a férfiak megítélése nem egyértelmű. Pedig éppen itt volna az ideje, hogy az egyenjogúság jegyében az apák is kapjanak egy olyan napot, amikor csak őket ünneplik.

Szeretettel köszöntjük az apákat, a nagyapákat a dédnagyapákat és az üknagyapákat és úgy általában a férfiakat

Karácsony ünnepe, az ünnep eredete, december 25, 26

Karácsony szó jelentése: (lépni, átlépni): Ősi pogány ünnep, a téli napforduló, a fény diadala és a megújulás ünnepe, melyhez az i.sz. 3. századtól fokozatosan csatlakozott, társult a keresztény hitvilág. A fenyőfa szintén a kereszténység előtti hitvilágokból származik, a kozmikus életerőt, az istenek lakhelyét, a világ szimbólumát jelentette. Az ajándékozás a Római világban terjedt el a téli napforduló közeli napokon. Később ez is keresztény köntösbe öltözött. Talán sokan nem tudják, talán furcsa is, hogy a mai vallási ünnepek, az ősi pogány és természeti ünnepek napjaira esnek. Ez nem véletlen, mert a különböző "zsinatok" határozták meg hogy mikor milyen ünnep legyen, mely napokon és tartalommal.

Boldog, békés Karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Ünnep, magyar, egyházi, székely, cigány himnusz,

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Himnusz, minden nemzet a himnuszában a múltjáról és jövőjéről mesél

Csanády György: Székely himnusz, Boldogasszony Anyánk (magyar egyházi himnusz), Cigány himnusz

Boldogasszony Anyánk (magyar egyházi himnusz)

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.

Csanády György: Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, setét éjjen át.
Vezesd mégegyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengere.
Fejünk az ár jaj százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni, Erdélyt Istenünk!

Cigány himnusz

Isten, könyörülj meg nékünk,
ne szenvedjen tovább népünk.
/: Megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargóvá tettél. :/

Zöld az erdő, zöld a hegy is,
a szerencse jön is, megy is.
/: Megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargóvá tettél. :/

Egész világ ellenségünk,
űzött tolvajokként élünk.
/: Nem loptunk mi csak egy szöget
Jézus vérző lábfejéből. :/

A Magyar Kultúra Napja január 22, a Himnusz születésének a napja

Időnként körbejárnak az írások, információk és akár évekkel korábbi érdekes gondolatok is visszatérnek

Ha össze tudnánk zsugorítani a Föld népességét egy pontosan 100 lelket számláló falura, és az emberi fajon belül megtalálható arányok változatlanok maradnának, akkor valami hasonlót kapnánk. Ebben a faluban élne:

57 ázsiai, 21 európai, 8 afrikai és 14 ember a nyugati féltekéről (annak északi és déli részéről egyaránt)
52 ember lenne nő, 48 lenne férfi
70 lenne színes bőrű, 30 lenne fehér bőrű
70 lenne nem keresztény, 30 lenne keresztény
89 lenne heteroszexuális, 11 lenne homoszexuális
6 ember birtokolná az egész Föld gazdagságának 59%-át, mind a 6 az Egyesült Államokból származna!
80 élne elégtelen lakáskörülmények között
70 nem tudna olvasni
50 lenne alultáplált
1 lenne majdnem halott; 1 lenne majdnem megszületett
1 (igen: csak 1) rendelkezne felsőfokú végzettséggel
1 rendelkezne számítógéppel

A következőkön is el lehet töprengeni ...

Ha ma reggel inkább egészségesen, mint betegen ébredtél fel, akkor áldottabb helyzetben vagy, mint azok a milliók, akik nem fogják túlélni ezt a hetet. Ha még sosem élted át a háború veszélyét, a fogságba vetettség magányát, a kínzás gyötrelmeit vagy az éhezés szenvedését, akkor 500 millió embernél jobb a helyzeted. Ha részt vehetsz egy egyházi összejövetelen a zaklatás, letartóztatás, kínzás vagy halál félelme nélkül, akkor áldottabb helyzetben vagy, mint hárommilliárd ember ezen a világon. Ha van ennivalód a hűtőben, ruha a testeden, tető a fejed fölött, és egy hely, ahol nyugovóra hajthatod a fejed, akkor gazdagabb vagy, mint a világ népességének 75%-a. Ha van pénzed a bankban, a tárcádban, és aprópénzed valahol egy edénykében, akkor a világ gazdagjainak felső 8%-ába tartozol. Ha a szüleid még élnek és házasok, akkor nagyon ritka példány vagy. Ha el tudod olvasni ezt az üzenetet, amit épp megkaptál, akkor kétszeresen áldott helyzetben vagy, mert valaki gondolt rád, és még áldottabb helyzetben vagy, mint 2 milliárd ember ezen a bolygón, akik egyáltalán nem tudnak olvasni.

Interaktív alkotójáték, egysoros véletlen versalkotó játék azoknak, akik szeretnek a szavakkal kísérletezni (c) Oldal Gyula

Versjáték = vers + játék. Az egysoros verses gondolatot, egy általam elképzelt és kísérleti jelleggel elkészített számítógépes program hozza létre, egy, a szavakat tartalmazó adatbázisból. Az, hogy milyen lesz az "egysoros", a véletlenen múlik. Akinek van kísérletező kedve és van érzéke a szavakkal történő játékhoz, megpróbálhat ezekből verset írni.

[ Egysoros versalkotó játék - létrehozáshoz kattints ide ]

Az Ön által használt böngésző nem ismeri a beágyazott kereteket, vagy jelenleg úgy van beállítva, hogy ne jelenítse meg azokat.

A magyar nyelv fejlődése helyett a magyar nyelv és magyar szavak, szókincs visszafejlődése történik. Az élet dolgait többféleképpen megközelíthetjük, megérthetjük és megváltoztathatjuk. Nem az az egyetlen üdvözítő megoldás és egyetlen cél, amit régi jól bevált, megkövesült módszerekkel, vagy ultramodern, néha gusztustalan marketing technikákkal nekünk, felénk sugároznak. Mindig van és lehet egy második, harmadik, vagy sokadik út, amin célhoz érhetünk. A jelenlegi pénz alapú demokrácia, amilyen a mai magyar valóság is, un. választott vezetői szeretik, ha az állampolgárok városokba tömörülve elfogadják a készet, árucikkből, életfilozófiából, politikából, mindenből.

Az alternatív gondolkodás ennek ellentmond, mert az egyén dönti el, hogy az ő céljaihoz és elvei mentén, milyen eszköz és út vezet. Az, hogy egy ember miként érteti meg magát a másikkal, nagyban függ attól, hogy milyen eszköztárat használ. Akinek van olyan szerencséje, hogy lát is hall is és beszélni is tud, annak látszólag könnyebb dolga van, mint akinek ezek közül hiányzik valamelyik lehetőség.

Alternatív eszköztárak az emberi beszédhez, elszegényesedő magyar nyelv, sms nyelv fertőzés

Az egysoros verses gondolatot, egy kísérleti jelleggel elkészített számítógépes mini program hozza létre

Az, hogy milyen lesz az "egysoros", teljességgel a véletlenen múlik. Akinek van kísérletező kedve és van érzéke a szavakkal történő játékhoz, megpróbálhat ezekből verset írni. A lenti példák is mutatják, hogy lehet és érdemes. Az elkészült verset, verseket, versszerű gondolatokat, amennyiben azt a számomra elkülditek, itt, ezen a helyen közzéteszem. Legfelül mindig a legfrissebb vers található.

( Láthatatlanok az izzó rétek dallamán csendesen ballagó szerelmek )

Maya: Nyugvó parázs

Szokták kérdezni:Na,hogy áll a szénád?
Hogy áll a szénám?
Hogy áll a szénánk?!
Áll még a szénánk?

A szépen felépített, rendezett bála
Mostanra egy kusza, kócos boglya már
S én tű vagyok e szénakazalban.

Én még benne vagyok. Te tudod ezt,
De már nem keresel...
Néha beletúrsz határozatlanul
Mint egy fényképes dobozba.
Már, már megérintesz...

Egy, egy ilyen pillanat
Olyan, mint egy szellő,
Mely képes felizzítani
A nyugvó parazsat.

De mielőtt felizzana s ez az izzás
Lángra lobbanthatná a kazlat,
Hirtelen megáll a levegő.

Távolodsz, hideg és csend lesz...
Csend lesz köröttem és bennem.

Látszólag nyugodtan várok...
Vágyom a vágyott szellőt,
Mely egyszer talán lobbanást okozhat...

2009.02.16.

( Elkéstek a sorvadó házak rejtekén nesztelenül eszmélő félelmek )
( Távolodnak a szomorú kémények romjain fehéren lebegő találkozások )

Komáromi János: Elmúlt találkozások

mennyi csend zuhant
magányos éjszakák
nyirkos hűvösébe

az idő emlék-csíkjai
észrevétlen tűnnek
homályos messzeségbe

már földre rogytak
a kopott fehérré
sápadt házfalak

hol vannak a szálkás
göcsörtös kertkapuk
ahol annyit vártalak

pillanatok nincsenek
csak a ma szebben fénylő
egykor fakó emlékek

elkéstek a sorvadó
házak rejtekén
nesztelenül eszmélő félelmek

távolodnak a szomorú
kémények romjain
fehéren lebegő találkozások

vágtázó évek romjain
ülök magányosan
és csodára várok

2006.06.14.

(Láthatatlanok az eltűnt árnyékok bánatán boldogan hanyatló csodák...)

arma gedeon: hitetlen

még nem vagyok érett az aggódásra
    bár csontjaimon nyúlhús oszlik
        szívem vágyik egy függő társra
           mint fogas után a pruszlik
                mit ledobott a báli leány
                    de képtelen vagyok gondolni másra
                kitöltött mi mindenütt koszlik
            e boldogan hanyatló bolygón hol alvásra
        húzza a testékszerek meg a muszklik
    nélküli porhüvelyem az ágy
az elmúlás
                    hát jöjj hamar és áraszd el teljesen
                lelkemnek minden ismeretlen
            kis zúgát ki trónolsz ott fönn a lesen
        messze tőlem legyőzhetetlen
    távolságban teremtőm
vagy tán jobb tűnjön fel a célkeresztben
    a csodák palotáját fedő hám
        mit szúrjon át tekinteted ereszd el
            ha nem ér el bár kéri imám
                szavaid láthatatlanok
                    a megváltás

2006.05.18.

(Elfogytak az évszakok felett halványan didergő gondolatok...)

Eredetileg csak négy sor, de így is jó a formátuma.

Körmendi Anna: Nyugtalanul

Elfogytak itt az emlékeken
szárazon vacogó folyondárok.
Eltűntek már a foszlányokon
halványan remegő fényhullámok?
Nem múlhatnak a képzeletben
fehéren felizzó káprázatok...
Maradtak az évszakok felett
vakítón sistergő gondolatok!

2006. 04. 25.

(Előjönnek a gyertyák előtt álmosan lebegő búcsúzások...)

Körmendi Anna: November elsején

Lebbenő gyertyák előtt állunk,
fájósan összehúzza torkunk.
Torz képpel vetülnek a halmon,
mély redőket hagyva homlokon.
A búcsúzások megtört fényei
imbolygón körző reményei.
Szemünkből álmosan előjönnek
a rég lenyelt eltitkolt könnyek.
Szerető gondolatok puhasága
lebegő füstként örökre szállnak,
üzenetet az élőknek szánnak.

2006. 04. 24.

(Elbújtak az évszakok ritmusán félszegen sétáló nappalok...)

Körmendi Anna: Csacska bújócska

Sétáló évszakok,
szökkenő évek,
ficánkoló hajnalok,
elbújtak a nappalok.

Sietős évszakok,
rejtőzködő évek,
kiránduló mosolyok,
elillanó nappalok.

Sétáló évek,
szökkenő évszakok,
félszegen mosolygok:
kibújtak a nappalok.

2006. 04. 22.

(Átölelnek a dombok mélyén rettegve összebújó félelmek...)

Körmendi Anna: Dombok

Derengő árnyakból kibukkanó dombok
szürke homályában közeledik az éj.
Füstös hatású fátylai és elfojtott félelmek
hada ellen kiáltom: már ne bántsatok!

Megszelídült összebújó dombok a derengésben,
olvad az a rettegés, hát nem kiáltok.
Halkan szisszen a párás lég; könnyedén felsóhajtok,
átölelnek lelkem mélyén a pirkadós illatok.

2006. 04. 21.

( Előjönnek..az..fények...pirosan...bóbiskoló...égi.. találkozások.. )

Körmendi Anna: Esti emlékezés

Előjönnek ha várod
az emlékek rostjai,
kihúnyt fények a város,
a felhőkben rojtjai.

Pirosan rebben a táj,
nem látod, mennyire fáj?

Égi találkozások -
a fájdalma megérint:
bókoló árnyékokon
szemlélődő múltjaik.

Pirosan rebben a táj,
nem látod, mennyire fáj?

2006. 04. 20.

Nagy Norbert: Az ajtód már nyitva.

Nézd ezt a hegyek közé zárt tájat.
az erdők a mély őszt lehelik
bennem minden remegés az első hóra vágyik.
Ha eljössz majd míg a vadont járom:
Én a tengert álmodom az arcod helyén
végtelen legyél hatalmasan kék
hajtsd vállamra dagályodat
emeld fel arcomat
leheld szemembe apály ködét.
Még egy tánc aztán jöjjön a tél
mozdulatlan a test
fagyott a vér.
Kabátot húzol az ajtód már nyitva.

A vadon mélyén a téged álmodó démonokkal küzdök
minden mi belőled maradt a ragadozó izmaiban ég
felszaggatja a néma ösvényeket.
Minden belőled
a torkomban remeg teliholdat üvölt
ébressz fel ha új tavasz szól hangodon.

2005.10.30.

Nagy Norbert: Kilépek a selyemből

Nincs más fény
csak az arcom amit látsz
nincs más hang
alattomos vér dübörög a bőr alatt
a húsba vájkál a tegnapi álom
a homokba festett metropolisz voltam
csontig hatolt a lassú eső
szárnyaim alatt morog a végtelen vadon
térdeplő éj vonyítja halkan a holdat.

Reszkető idő ül a remegő ablaküvegen
csillagok temetik az utakat ezüst fénybe
eltévedt lények járják a suttogó mérföldeket
nem látsz te sem mást csak ölelések páráját
játsszák a feltépett párnák mind.

Mit hozol ha kések, nem tartok kezemben mást
csak kiégett mécsesek illata lengi körbe
megfáradt torzómat belépek az ajtón
kilépek a selyemből szőtt tükörből
csak az arcom amit látsz
felkorbácsoltam a tengert így válsz örök hajómmá.

Lassan cseppenő fájdalom
kifordított bélésű álarcom
méhviasz rejtekem
apró göröngyök vérrel itatott földemből
elhagyott máglyáim ragyogó füstje
holdjárta jégmezőim ezüst vászna
miért bolyongsz bennem újra
nem is létezel...

Rooza: Múló idő

félelmek váltak kővé
nincs simuló kéz
bánat hangjain
az élet elenyész

2005.09.23.

Nagy Norbert: A vadon remeg...

Az utolsó nyári zápor füstje ringatja álomba a bitument
Az ég tisztul, a várost örökre bekerítették a suttogó hegyek
nyugatra semmi, északra én
délen – keleten a vadon remeg
a szarvasok léptei a fák közé űzik az ösvényeket.

Távoli száj suttogása vagy a felhők fordulnak el
ahogy jössz felém messzi titkom
a kihűlő ég alatt félhatot világít az álom
romokba dönt mindent a hajnal.

Az olvadó ón legyeket hajt a rothadó test felé
a kép s a bűz jól beleívódott a reggelekbe
ahogy lépek csúszik egyre mélyebbre bennem
léket kapott tengeralattjáró.
mindenki halott.

Nyugodt vagyok.
Távoli száj suttogása vagy
a kép csúszik egyre mélyebbre bennem
minden mi voltam apró rögök a véredben.

2005.09.14.

Nagy Norbert: Az álom puha vér

Jártam a kerted mélyén
láttam hogy megfogant benned
valami űrutazásszerű
valami egésze apró
ahogy a sorokban állok
csak kenyér és bor.
Ez a megint más vihar
látod újra itt vagyok
mint a vonatra szállók
köhögnek megint mást húzok
csíkkal az égre fehéret kékre
repülőnek láttad pedig földet ért végre
az álom puha vér a hajnal
nekem mozdult a szád megtalálom
megint kutyák ahogy vonyítanak
alattam por fölöttem ég.
megtaláltalak ölyvek rikoltása
megint menni kell az új buszok
nem tévesztik el az irány dél-nyugat
két korty között a szemedbe nézek a bárban
az éjszaka lassan a pulthoz lép
ebben az árnyban menyi fényt rejtettél
mi mást tehetnél rágyújtasz újra
kezemben arcom én szeretlek téged
csillagok fénye nyúlik a bőrömön
nézz fel az égre ha kilépsz az útra
jártam a kerted mélyén.

2005.09.01.

Nagy Norbert: Az elgyötört csontok

Sötét nyúlványok kígyóznak értem
vállamra vettem a hajnalt elindulok
Nézd semmi sem maradt a fény mögött ülők
már mind elmentek mind elmentek ők.
Épp így ültünk egymásnak egymásnak háttal én és a nap
nem létezel álom sem járt ott ahol megrogyott a holdfény
az elgyötört csontokban halkuló remegés voltál
az utolsó kép lehettél a filmből a penészszagú mozi
maga alá temette a szalagot sosem láttalak.
A hosszú idő kisimítja a hullámokat
minden óceán összeér, kihűlt a kávé taposs a csikkre
mosolyogsz bennem ( ez egy gazdátlan blues ) nem is létezel
a messzi tündér a szélben énekli sosemhangodat.
Vicsorgó vonatok zúzzák a rothadó köveket éjjel
ez itt a semmi vége a bomló avar szaga
ahogy az erdők bevicsorognak az ablakokon
valami szerelemremegés kihűlt a kávé
taposs a csikkre ( gazdátlan blues ) nem is létezel.

2005.08.31.

Nagy Norbert: Csak a hús dobol

1
Hol jársz mikor a föld elfordul a kristály ég alatt
Hol jársz és nem viszel magaddal minden úgy marad.

2
Hol jársz apró tereken , véletlen köveken lassú léptek
lassú mosoly arcokon és nem mozdul semmi.

3
Hol az éjjárók könnyű fénye, merre vesztettem el
már sosem lesz enyém, sosem lesz enyém.

-
Távolodó hangok húzzák magukkal a vonatokat
én itt ülök megint mint régen arcom a föld
testem a fák hangom a füst szerelmem a Hold.

1
Hol jársz míg engem eső borít és csatornák
nyelnek el, hűs erek dobogják körbe a várost.

2
Hol jársz most megérintelek szememben
apály könnye tengert álmodom.

3
Hol az ölelés lassú mérge nem ég csontomon
csak a hús dobol halkan csak a hús dobol.

2005.08.22.

Nagy Norbert: Az erdőben járj, nézz, hallgass, láss

Éjszaka elűzött fényei
Vigyétek el másik arcom
Itt ülök apró kő
A hatalmas hold alatt
2000 mérföld
Összeköt minket a hatalmas óceán
Ez a megint itt vagyok érzés
Ebben a megint nem vagy itt házban
Eljönnek értünk a halk buszok
Eljönnek értünk mert újra elmegyünk
Valaki énekel
Valaki alszik
Valaki elrejtőzött bőröm alatt
És téged akar
Még nem voltam itt
Mikor köd festette át
A nyomaidat követő halk zajokat
Már nem leszek itt mikor megtalálnak
Már nem leszel itt mikor megtalállak
Szótlan folyók áradnak ereimből
Éhező kutyák tépik a kitartó álmot
Hajnalonként a csontjaimról
Felettem köröznek
Az itt voltál illatok
Most másik eső
Összeköt minket a hatalmas óceán

2005.05.31.

( Megújulnak a kertek réseiben tétován didergő ölelések ...2004.10.17. )

Aya Sofia: Megújulnak a kertek réseiben tétován didergő ölelések...

Amikor kedves nevedet az égre írom,
S hallgatom visszahangzani az eső cseppjeiben,
Ha Huang ti igazát keresve
Pillangóként hajolok e cseppek fölé,
S tétován nézem benne arcod finom
Alkalmi barázdáit,
Amikor magamban is téged fedezlek fel
Óceáni mélységek hatalmas szorításával,
Akkor találom meg a szerelmet,
Akkor kezünk kazlára tekintve találom meg
A boldogságot,
S kerítések szűntelen szüneteiben megbújva nézem a Napot,
Akkor, de csak akkor
Megújulnak a kertek réseiben tétován didergő ölelések ...

... (2004.10.10.)

( Átölelnek a kékes fátylak rejtekén láthatatlanul bóbiskoló reggelek ... )

Szíriusz: Fényt

Szemem párás még
éjfekete kómás szédülés
lassú pirkadat mereng
vágyom a fényt
Átölelnek a kékes fátylak rejtekén
láthatatlanul bóbiskoló reggelek
zsibbad a lét

Szeretlek

( Megújúlnak-e a lassú hazugságok hídjain álmosan derengő elválások ... )

Erdélyi "Arky Gábor": A lassú hazugságok hídjain

A lassú hazugságok hídjain derengő
és majdnem megbocsátást rejtő
apró fényben látszik...
- lapul, oson,...Vadászik! -

Gyilkos indulatok légiója
igaztalan mondatok folyója
Életre hívták a szavakat
lelkemre éhező Vadakat!

Én igazság vértemben álltam
s csatámat megvívtam bátran
eltört kardommal is védtem
tisztának látszódó létem...

De mire a harcomnak vége lett
köröttem csak haldokló s elesett
őszinte szavaimat láttam...
a mindent elfojtó Hazugságban..

( Honnan jönnek a lassú dallamok mögött halványan ébredő szavak ... )

Szűcs István: Pillanatkép

Még lassúak a dallamok mögött ébredő szavak,
Az éjszaka ráncait félve simítja a reggel,
Kihunynak a fények az álmos szürke kéken,
Távoli világok ígérete tűnik tova...

Dohányfüst és tömény kávéillat lebeg,
Az összenőtt szemű emberek felett,
Színes ruháját próbálja már az ősz,
S látszanak a szomszéd leheletek

Köszönet a versek íróinak és elküldőinek!