Csönded vagyok
( Bereményi Géza - Cseh Tamás )

Cseh Tamás 2009 augusztus 8-án elhunyt

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Omega: Égi jel

Elég egy jel
A vándor útra kel
Soha nem kérdez senkit, mert
Elég a jel

Úgy indul el, mikor
Menni akar
Hogy a szó helyett
Marad egy dal

Ugye vándor a szívedben
Dal született
Akit elhagysz az tudja, hogy
Nincs üzenet
Ezer emlék egy könnycsepp, de
Indulnod kell
Vándor a dal volt a jel

Ezer álomból
Ezer emlék marad
Aki elmegy az itt hagy egy dalt
Ezer emlék egy könnycsepp, ha
Indulnod kell
Tudod vándor, hogy égi a jel

Úgy indul el
Aki menni akar
Hogy a szívében marad egy dal
Ezer emlék egy könnycsepp, ha
Indulnod kell
Tudod vándor, hogy égi a jel

Ugye vándor a szívedben
Dal született
Akit elhagysz az tudja, hogy
Nincs üzenet
Ezer emlék egy könnycsepp, de
Indulnod kell
Vándor a dal volt a jel

Ágnes Vanilla: Születésnapodra ( József Attila emlékére )

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk

Kollár - Klemencz László, Kistehén Tánczenekar: Elviszi...
( Kalandorok filmzene )

Azt hiszem, ki kéne szállni, egyszer talán megpróbálni,
kanyargós, üres utakon, nem félek, minden rendben lesz ott,
ahol elvisz a szél.

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom,
Autóm a galaxisba, elázott frázis, amit,
Majd elvisz a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll, végtelen a végzet,
nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Azt súgtad, maradjak, féltettél, de már késő pillanat,
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok,
Majd elvisz a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél.

Simogatást, kedvességet, sebed, ami sebemhez tévedt,
Körülöttünk forgó Napok, csak pillanatok a tegnapok,
Majd elvisz a szél.

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba, elázott frázisok,
Majd elvisz a szél

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll,
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél.

Még a tenger emelkedik, mérleg világra születik,
elviszem árnyékom hátán, a hamvaidat,
Majd elviszi a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Leonard Cohen: Ki tűz által? ( Who by Fire? )
( a magyar fordítás Leonard Cohen tiszteletére került fel )

s ki tûz által ki víz által
 ki napfénnyel ki éjszakával
ki parancsra ki perbe fogva
ki vidáman édes májusba
 ki lustán s andalgón
s ki szólít megmondhatom?

s ki futó magányban ki altatóval
ki szerelemben ki furcsa habokon
ki lavinával ki puskaporral
ki kapzsin és ki éhkoppon
s ki szólít megmondhatom?

s ki csúcsra hágva ki balesetben
ki tükör elôtt ki elesetten
ki kedvesétôl ki önkezétôl
kié a lánc kié a hatalom
s ki szólít megmondhatom?

Napoleon Boulevard: Vagy az élet volt kegyetlen
( Vincze Lilla )

Legyek egy magányos kis virág a sárban,
Szívem összetiporva hever az ágyban,
Kicsiny virág, és egy kicsiny levél,
Apró kis tüske a szívemhez ér,
Engem már túl régen emészt a bánat,
Nekem már ennyi is elég.

Minek a keserűség, minek az álom,
Minek a csalfaság, csak azért, hogy fájjon,
Minek tisztesség, és minek erény,
Minek nevezzelek, tudomis én.
Bennem már elpattant egy húr.

Vagy az élet volt kegyetlen, vagy a szíved volt kemény,
Az a tűz még lángol bennem, felemészt a szenvedély,
Ha Te egyszer megbocsátassz, s vissza jössz hozzám,
Lelkemen az ajtó nyitva, mer a szívem visszavár.

Magányos szőke lány egy motorbiciklin,
Én vagyok, pedig tudom hideg van itt kinn,
Kabátom sincsen, és nincs rajtam sál se,
Reszket a szívem, s a bicikli száll,
Kevés a szeretet ma.

Vagy az élet volt kegyetlen, vagy a szíved volt kemény,
Az a tűz még lángol bennem, felemészt a szenvedély,
Ha Te egyszer megbocsátassz, s vissza jössz hozzám,
Lelkemen az ajtó nyitva, szívem visszavár.

Omega: Végül ez a tangó

Ha elkap ez a tangó
Belül magasra hág
A felszabadítandó
Szilaj energiád

Itt hullámzik a padló
És a szánkban virág
Titkot súg a tangó
Mint egy profán imát

A pillanat varázskörében
Látszólag vétlen
Bábu leszel

Olyan ez a tangó
Mint a játék-halál
Mit elkerültünk akkor
Most meg is talál

A pillanat varázskörében
Testünk a térben
Dróton suhan

Végül ez a tangó
Mint a kései nyár
Mit nem táncoltunk akkor
Most nekünk kijár

A pillanat varázskörében
Függünk egy kézen
Drótunk a vágy

Kossuth Lajos azt üzente
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos íródeák.
Nem kell néki gyertyavilág
Megírja Ő a levelet
A ragyogó csillag mellett.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos azt izente
Hibádzik a regimentje
Ha hibádzik kettő-három
Lesz helyette harminchárom
Éljen a magyar szabadság
Éljen a haza

Magyarország, édes hazám,
Néked szült és nevelt anyám.
Négy esztendő nem a világ,
Enyém lesz a legszebb virág!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos táborában

Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna.
Egy szép barna, de magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édes anyád,
Sej, aki meg siratna.

Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve.

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret

Ellenségre, nyereségre kimegyen próbára,
Megütközik viaskodik, siet a prédára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat,
Vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
Hej élet, de gyöngy élet, ennék szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!

Jól van dolga a mostani huszárnak

Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet!

Gyere pajtás, katonának
Téged tesznek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen, éljen a nemzet!

Kossuth volt az indítója,
Magyarország szószólója.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet!

Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot

Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is, magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Arany mente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába.

Garibaldi csárdás kiskalapja

Garibaldi csárdás kiskalapja,
Nemzeti szín szalag lobog rajta,
Nemzeti szín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

Letörött a bécsi torony gombja,
Ihatnék a Garibaldi lova,
Szaladj kislány, hozz eléje vizet,
Garibaldi a csatába siet.

Ezernyolcszázhatvankettedikben,
Felment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép Magyarországot,
Hogy harcolnak a magyar huszárok.

Füttyentett már egyet a masina,
hívnak engem vizitációra.
Míg az orvos engem megvizitál,
kisangyalom odakint sírdogál.

Föl-föl vitézek a csatára

Föl-föl vitézek a csatára
A Szent Szabadság oltalmára
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk

Föl-föl látjátok lobogómat
Indulj vidáman robogó had
Mennydörög az ágyú csattog a kard
Ez lelkesíti a magyart

Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Hajrá huszárok! Utánam előre!

Gábor Áron rézágyúja, fel van virágozva

Gábor Áron rézágyúja, fel van virágozva,
Indulnak már a tüzérek, messze a csatába,
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet,
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazánkra,
Kedves édes anyám, ne várja a levelemet,
Nem sokára idegen föld takarja testemet

Szállj el madár, fecske madár, rózsám falujába,
Vidd el az én levelemet, babám ablakába,
Ha kérdi, hol vagyok, mondd, hogy nagyon beteg vagyok,
Vásárhelyi közkórházban már el is hervadok!

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.

Erdélyországba van az én hazám...

Erdélyországba van az én hazám,
Ott temettem el az édesanyám.
Sorsuk fájdalom, könnyes, néma gyász,
Erdélyországba rabló had tanyáz.
Szegény székely nép, akárhová lép, akármerre jár,
Az itala könny, a kenyere sár.

Valahol Oroszországban

Üzenet jött messze-messze földről,
Halványzöld-szín tábori levél.
Aki írta a szívével írta,
Minden sora őszintén beszél:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te otthon éppúgy láthatod.
Mindig a te leveledet várom,
Csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban!

Muszkaföldre lassan jár a posta,
Alig várják már a válaszom.
Megkérem a rádiótól szépen,
Közvetítse kívánság-dalom:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te ott kint éppúgy láthatod.

Galambszívet örököltem...

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.

Megbecsültem édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra.

Százados úr, sej-haj...

Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára,
Hátratekint, sej-haj, hátratekint az elfáradt bakára.
Úgy-e, fiúk, szép élet a katonaélet,
Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

A bakának, sej-haj, a bakának nem csinálnak koporsót,
A bakának sej-haj, a bakának nem mondanak búcsúzót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej-haj, szőke kislány lesz a megsiratója.

Kukorica közt születtem...

Kukorica közt születtem, ott szedtek fel engem,
A nevem is, hej, parasztos, de én nem szégyellem.
Be-bejárok a faluba édes Juliskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.
Én a pásztorok királya legeltetem nyájam,
Nem törődöm az idővel, a szívembe nyár van.
Szerelemnek boldog nyara égeti a lelkem,
Amióta ezt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-bejárok a faluba édes Iluskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.

Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma...

Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigány vajda lánya.
Táncra perdül, vígan mulat az egész cigányhad,
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat, arcán ül a bánat.

Szomorú a cigány vajda lánya,
Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.
Vigasztalja, felejtsd el azt a fattyút, az égre,
Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte, majd meghasad érte.

Már én azt a rongyost nem is bánnám,
Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.
Azt a régit meg se látnám, semmije nincs néki,
Édesanyám, nekem az kell, az a rongyos régi, az a rongyos régi.

Barna kislány ablakába...

Barna kislány ablakába jó estét, jó estét.
Szállást kérnék éjszakára hogyha beengednél.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,
Nincs itthon az édesanyám, csak egyedül vagyok.

De azért a szép szavadért mégis beengedlek,
Gombos végű nyoszolyámba szépen lefektetlek.
Csipkés szélű paplanommal szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, reggelig csókollak.

Ha felmegyek a doberdói...

Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Feltekintek a csillagos egekre.
Onnan nézem, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

Házunk előtt mennek el a huszárok...

Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám, én is közéjek állok.
Én leszek az első század szakaszvezető,
Nem a világ az a három esztendő.

Húzd rá, cigány, szakadjon el a húrod,
Mert már nékem úgysem sokáig húzod.
Majd húzza a Károly király rezes bandája,
Siralmas lesz annak a hallgatása.

Nem loptam én életembe...

Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót Debrecenbe.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd lehasad.

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta...

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád járni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő, el kell masírozni.

Itt az idő, visznek katonának,
Lehasad a szíve a babámnak.
Lehasad a babám gyenge szíve,
Ha engemet három évre elrabolnak tőle.

Zúg az erdő, zúg a mező...

Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,
Talán bizony Angyal Bandi a lovát ugratja.
Szép a lova, szép őmaga, szép a zabolája,
Vígan várja a babája a felvetett ágyba.

Kis Kató

Ma este indulunk a frontra
búcsúzni jöttem kis Kató,
ne félj vigyázunk mink magunkra
velünk az isten kis Kató
Elkísér majd csókjaid emléke
az élet szép szeretni jó,
patyolat fehér ágyacskádban
gondolj rám néha kis Kató

Ha vége lesz a szörnyű télnek
és újra elolvad a hó,
meglátod visszajövök hozzád
boldogok leszünk kis Kató
De ha mégis elszólítna engem
egy mennyországi behívó,
akkor se sírj feledj el engem
légy mással boldog kis Kató

Szeressük egymást gyerekek

Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.

Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, hát boldoggá!

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Deres már a határ...

Pilóta gyerek...

Pilóta gyerek sose kesereg,
Ott van a ló, nagy a feje búsul eleget.
Ha a pénze fogy, mulat egy nagyot.
S haza ír a faterjának egy képes lapot.

Te is voltál ifjú apám, jól tudod magad.
Levegőből nem él meg a pilóta fiad.
Hát hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.

Megy a levél, jöhet a pénz, jöhet a csomag,
Levegőből így él meg a pilóta fiad.
Sej, hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.

Pilóta gyerek, hogyha termikel,
Öt-hat ezren van, de még csak tovább teker.
Most jön már a műrepülés édes öregem,
Nem lesz abban semmi hiba öt-hat ezeren.

Hát ki a féklapot, nyomj rá egy nagyot,
Már is mondhatod öcsém, hogy pilóta vagyok.

Én vagyok a falu rossza...

Én vagyok a falu rossza egyedül,
Engem ugatnak a kutyák messziről.
Más is van még a faluba, nem csak én,
Mégse ugassák a kutyák, mert nem olyan rossz, mint én.
Sem az apám, sem az anyám nem volt rossz,
Csak egyedül magam vagyok, magam vagyok a gonosz.

Fehér galamb száll a falu felett...

Fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos levelem.
Nyugtalanul szálldos ide-oda, boldog én már úgyse leszek soha.
Szerettem én kislányt már eleget, de igazán egyik se szeretett.
Nem hall engem senki sóhajtani, csak igazán szeressen valaki.

Esik eső, szép csendesen  csepereg...

Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg.
Csaplárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Mert ma jönnek a fegyházi zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
Lova el is vitte őtet messzire,
El egész a fenyves erdő szélire.
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

Ez a vonat most van indulóba...

Ez a vonat most van indulóba,
A belseje fel van virágozva.
A belseje sárgára, leszerelő öreg bakák számára,
Jönnek haza végleges szabadságra.

Be van az én zubbonyzsebem varrva,
Barna kislány, mit keresel abba.
Benne van a zsoldkönyvem, meg a leszerelő levelem,
Már ezután csak civil a nevem.

Krasznahorka büszke vára...

Krasznahorka büszke vára,
Ráborult az est homálya.
Tornyok ormán az őszi szél
Elmúlt dicsőségről regél.

Rákóczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha.
Harcosai rég pihennek
A dicső fejedelemnek.

A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze.
Olyan kihalt, olyan árva
Krasznahorka büszke vára.

Százados úr, sej-haj...

Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára,
Hátratekint, sej-haj, hátratekint az elfáradt bakára.
Úgy-e, fiúk, szép élet a katonaélet,
Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

A bakának, sej-haj, a bakának nem csinálnak koporsót,
A bakának sej-haj, a bakának nem mondanak búcsúzót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej-haj, szőke kislány lesz a megsiratója.

Megnyílt a hármas ég a sok csillagokkal,
Krisztus is feltámadt tanítványaival!
Ez a papok dolga én nem magyarázom,
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom!
Hajtsák le fejüket, kik lány névvel bírnak,
Sutra az apraja, kik a víztől sírnak!!!
Szabad-e locsolni?

...

Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad locsolni?

...

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!

...

Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

...

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.

...

Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!

...

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!

...

Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

...

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

...

E háznak van egy rózsája,
A rózsának egy bimbója.
Én a rózsát megöntözöm,
A pár tojást megköszönöm.

...

Ajtó megett állok,
Piros tojást várok,
Ha nem adtok lányok,
Nem járok hozzátok.

...

Locsolom, locsolom,
Hadd legyen frissecske,
Hadd legyen a lányból
Szép piros menyecske.

...

Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál,
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!

...

Birka, barka, berkenye,
Eljött húsvét reggele.
Rózsavizet Erzsónak,
Piros tojást Ferkónak!

Ma van húsvét napja,
Második hajnala,
Melyben szoktak járni
Ifjak tábora.
Serkenj fel álmodból, cifra nyoszojádból,
Add elő hímesed arany kaszinádból!
Add ki már szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is!!!
Szabad-e locsolni?

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe,
Egy üveg rózsavizet tettem a zsebembe.
Elindultam véle piros tojást szedni,
Engedelmet kérek, szabad-e locsolni?

...

Húsvét van, húsvét van megint valahára,
Lányoknak vizes a ruhája.
Vizes bizony, mert nagyon öntözik,
A fiúk rózsavízzel köszöntik.
Ne féljen az anyja, nem lesz semmi baja,
Csak egy kicsit lucskos lesz a haja.

...

Piros tojás, hímes tojás, piros százas jut nekem,
Eljöttem hát tehozzád is, szép viruló kedvesem.
Megöntelek, rózsaszálam, soha el ne hervadozz,
Nyuszi várja húsvét hétfőt, meglocsollak, mit kapok?

...

Kinyílott az aranyeső,
Én voltam ma a legelső,
Aki kora reggel
Locsolkodni kelt fel.
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán,
Virulva viruljon.
Íme, itt a kölni,
Szabad-e locsolni?

...

Örömmel és büszkén keltem fel ma reggel,
Hogy meglocsoljalak téged sok-sok szeretettel.
Sok házat bejártam, sok virágot láttam,
De ilyet, mint te vagy, sehol sem találtam.

...

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tolással!

...

Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik,
Én csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit.

...

Van nekem egy locsolóm,
Kölni is  van benne,
Hogyha én azt elővenném,
Nagy nevetés lenne.

...

Árok partján döglött ló, én vagyok a locsoló.
Kerek erdő, templom, locsolok-e - nemtom'.
Kell a francnak piros tojás, Ide a pénzt, gyerünk, futás!

...

Sivatagban él a teve,
locsolkodni jöttem, hehe.

...

Egy csepp kölnit a leányok hegyibe,
Poharamba sok italt, de izibe!
Locsolhatok? Szomjas vagyok!

...

Zöld a moha, zöld a páfrány,
Megöntözlek házisárkány!

...

Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!

...

Rózsavíz a kezembe',
Had' öntsem a fejedre.
Váljon egészségedre.

...

Piros tojás az asztalon,
Rám ne kelljen várni,
Kérdezem a ház asszonyát,
Szabad-e locsolni?

...

Kerek erdőn jártam,
Vad bikákat láttam.
Fel akartak döfni,
Szabad öntözni?

...

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra.
Kezdődik a locsolás,
Nekem is jut egy-egy tojás.

...

Én kislegény vagyok,
Verset nem tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.
Szabad-e locsolni ?

...

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!