|
Ott, ahol zúg az a négy folyó...
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.
Erdélyországba van az én hazám...
Erdélyországba van az én hazám,
Ott temettem el az édesanyám.
Sorsuk fájdalom, könnyes, néma gyász,
Erdélyországba rabló had tanyáz.
Szegény székely nép, akárhová lép, akármerre jár,
Az itala könny, a kenyere sár.
Valahol
Oroszországban
Üzenet jött messze-messze földről,
Halványzöld-szín tábori levél.
Aki írta a szívével írta,
Minden sora őszintén beszél:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te otthon éppúgy láthatod.
Mindig a te leveledet várom,
Csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban!
Muszkaföldre lassan jár a posta,
Alig várják már a válaszom.
Megkérem a rádiótól szépen,
Közvetítse kívánság-dalom:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te ott kint éppúgy láthatod.
Galambszívet örököltem...
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.
Megbecsültem édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra.
Százados úr, sej-haj...
Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára,
Hátratekint, sej-haj, hátratekint az elfáradt bakára.
Úgy-e, fiúk, szép élet a katonaélet,
Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.
A bakának, sej-haj, a bakának nem csinálnak koporsót,
A bakának sej-haj, a bakának nem mondanak búcsúzót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej-haj, szőke kislány lesz a megsiratója.
Kukorica közt születtem...
Kukorica közt születtem, ott szedtek fel engem,
A nevem is, hej, parasztos, de én nem szégyellem.
Be-bejárok a faluba édes Juliskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.
Én a pásztorok királya legeltetem nyájam,
Nem törődöm az idővel, a szívembe nyár van.
Szerelemnek boldog nyara égeti a lelkem,
Amióta ezt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-bejárok a faluba édes Iluskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.
Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma...
Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigány vajda lánya.
Táncra perdül, vígan mulat az egész cigányhad,
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat, arcán ül a bánat.
Szomorú a cigány vajda lánya,
Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.
Vigasztalja, felejtsd el azt a fattyút, az égre,
Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte, majd meghasad érte.
Már én azt a rongyost nem is bánnám,
Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.
Azt a régit meg se látnám, semmije nincs néki,
Édesanyám, nekem az kell, az a rongyos régi, az a rongyos régi.
Barna kislány ablakába...
Barna kislány ablakába jó estét, jó estét.
Szállást kérnék éjszakára hogyha beengednél.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,
Nincs itthon az édesanyám, csak egyedül vagyok.
De azért a szép szavadért mégis beengedlek,
Gombos végű nyoszolyámba szépen lefektetlek.
Csipkés szélű paplanommal szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, reggelig csókollak.
Ha felmegyek a doberdói...
Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Feltekintek a csillagos egekre.
Onnan nézem, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.
Házunk előtt mennek el a huszárok...
Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám, én is közéjek állok.
Én leszek az első század szakaszvezető,
Nem a világ az a három esztendő.
Húzd rá, cigány, szakadjon el a húrod,
Mert már nékem úgysem sokáig húzod.
Majd húzza a Károly király rezes bandája,
Siralmas lesz annak a hallgatása.
Nem loptam én életembe...
Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót Debrecenbe.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd lehasad.
Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta...
Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád járni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő, el kell masírozni.
Itt az idő, visznek katonának,
Lehasad a szíve a babámnak.
Lehasad a babám gyenge szíve,
Ha engemet három évre elrabolnak tőle.
Zúg az erdő, zúg a mező...
Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,
Talán bizony Angyal Bandi a lovát ugratja.
Szép a lova, szép őmaga, szép a zabolája,
Vígan várja a babája a felvetett ágyba.
|
Kis Kató
Ma este indulunk a frontra
búcsúzni jöttem kis Kató,
ne félj vigyázunk mink magunkra
velünk az isten kis Kató
Elkísér majd csókjaid emléke
az élet szép szeretni jó,
patyolat fehér ágyacskádban
gondolj rám néha kis Kató
Ha vége lesz a szörnyű télnek
és újra elolvad a hó,
meglátod visszajövök hozzád
boldogok leszünk kis Kató
De ha mégis elszólítna engem
egy mennyországi behívó,
akkor se sírj feledj el engem
légy mással boldog kis Kató
Szeressük egymást gyerekek
Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.
Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, hát boldoggá!
Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!
Deres már a határ...
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá se néz már sohasem a fehérnép.
Nem is vár több nyarat, senkije sem maradt,
Egyetlenegy hű társa a szegénység.
Más se kell az egész világból,
Csak a pipa meg egy pohár bor,
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá se néz már sohasem a fehérnép.
Deres már a határ, sose bánd, vén betyár,
Akad még az őszi erdőn virágszál.
Bár a nyár elszaladt, egy szív tied maradt,
Kivirulna, hogyha reá találnál.
Van az úgy, hogy egy szál virágtól,
Tavasz lesz az egész világból,
Deres már a határ, sose bánd, vén betyár,
Nyílik még az őszi erdőn virágszál.
Pilóta
gyerek...
Pilóta gyerek sose kesereg,
Ott van a ló, nagy a feje búsul eleget.
Ha a pénze fogy, mulat egy nagyot.
S haza ír a faterjának egy képes lapot.
Te is voltál ifjú apám, jól tudod magad.
Levegőből nem él meg a pilóta fiad.
Hát hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.
Megy a levél, jöhet a pénz, jöhet a csomag,
Levegőből így él meg a pilóta fiad.
Sej, hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.
Pilóta gyerek, hogyha termikel,
Öt-hat ezren van, de még csak tovább teker.
Most jön már a műrepülés édes öregem,
Nem lesz abban semmi hiba öt-hat ezeren.
Hát ki a féklapot, nyomj rá egy nagyot,
Már is mondhatod öcsém, hogy pilóta vagyok.
Én vagyok a falu rossza...
Én vagyok a falu rossza egyedül,
Engem ugatnak a kutyák messziről.
Más is van még a faluba, nem csak én,
Mégse ugassák a kutyák, mert nem olyan rossz, mint én.
Sem az apám, sem az anyám nem volt rossz,
Csak egyedül magam vagyok, magam vagyok a gonosz.
Fehér galamb száll a falu felett...
Fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos levelem.
Nyugtalanul szálldos ide-oda, boldog én már úgyse leszek soha.
Szerettem én kislányt már eleget, de igazán egyik se szeretett.
Nem hall engem senki sóhajtani, csak igazán szeressen valaki.
Esik eső, szép csendesen csepereg...
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg.
Csaplárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Mert ma jönnek a fegyházi zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
Lova el is vitte őtet messzire,
El egész a fenyves erdő szélire.
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.
Ez a vonat most van indulóba...
Ez a vonat most van indulóba,
A belseje fel van virágozva.
A belseje sárgára, leszerelő öreg bakák számára,
Jönnek haza végleges szabadságra.
Be van az én zubbonyzsebem varrva,
Barna kislány, mit keresel abba.
Benne van a zsoldkönyvem, meg a leszerelő levelem,
Már ezután csak civil a nevem.
Krasznahorka büszke vára...
Krasznahorka büszke vára,
Ráborult az est homálya.
Tornyok ormán az őszi szél
Elmúlt dicsőségről regél.
Rákóczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha.
Harcosai rég pihennek
A dicső fejedelemnek.
A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze.
Olyan kihalt, olyan árva
Krasznahorka büszke vára.
Százados úr, sej-haj...
Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára,
Hátratekint, sej-haj, hátratekint az elfáradt bakára.
Úgy-e, fiúk, szép élet a katonaélet,
Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.
A bakának, sej-haj, a bakának nem csinálnak koporsót,
A bakának sej-haj, a bakának nem mondanak búcsúzót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej-haj, szőke kislány lesz a megsiratója.
|
Kezdőlap
Multimédia
Véletlen
Fotólap
Képeslap
Zenelap
Gondolat
Kapcsolat
