Csönded vagyok
( Bereményi Géza - Cseh Tamás )

Cseh Tamás 2009 augusztus 8-án elhunyt

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Omega: Égi jel

Elég egy jel
A vándor útra kel
Soha nem kérdez senkit, mert
Elég a jel

Úgy indul el, mikor
Menni akar
Hogy a szó helyett
Marad egy dal

Ugye vándor a szívedben
Dal született
Akit elhagysz az tudja, hogy
Nincs üzenet
Ezer emlék egy könnycsepp, de
Indulnod kell
Vándor a dal volt a jel

Ezer álomból
Ezer emlék marad
Aki elmegy az itt hagy egy dalt
Ezer emlék egy könnycsepp, ha
Indulnod kell
Tudod vándor, hogy égi a jel

Úgy indul el
Aki menni akar
Hogy a szívében marad egy dal
Ezer emlék egy könnycsepp, ha
Indulnod kell
Tudod vándor, hogy égi a jel

Ugye vándor a szívedben
Dal született
Akit elhagysz az tudja, hogy
Nincs üzenet
Ezer emlék egy könnycsepp, de
Indulnod kell
Vándor a dal volt a jel

Ágnes Vanilla: Születésnapodra ( József Attila emlékére )

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk

Leonard Cohen: Hallelujah

( Gallai Péter fordítás dalszövege )

Most hallom, hogy szól egy titkos akkord,
mit Dávid játszott, s az Úrnak szólt,
de nem hiszem, hogy ez a zene érdekel téged.
A négy után jön az ötödik,
a moll szűkített, a dúr kinyit,
a király zavartan írja: halleluja...
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

A hited erős, de a biztosat vártad,
mikor a tetőn őt ázni láttad,
a lány szépsége megbabonázott.
Lekötözött egy konyhaszékre,
aztán hajadat nyírta még le,
s a szádból kihúzta, hogy halleluja...
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Hiába vettem a számra nevét,
sose tudhattam, hogy mi az a név,
s ha tudtam is, mondd, mit jelent neked?
A fény ragyogása van minden szóban,
már az se fontos, hogy melyiket mondtam,
szent volt, vagy hamis a halleluja?
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Én megtettem mindent: ennyit tehettem;
nem éreztem: tehát megérintettem,
az igazat mondtam és nem hazudtam, értsd meg.
Kicsit rosszabb volt persze, mint lehetett várni,
az Ének Istene elé fogok állni,
ajkamon semmi mással: halleluja!
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu...
Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

Kollár - Klemencz László, Kistehén Tánczenekar: Elviszi...
( Kalandorok filmzene )

Azt hiszem, ki kéne szállni, egyszer talán megpróbálni,
kanyargós, üres utakon, nem félek, minden rendben lesz ott,
ahol elvisz a szél.

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom,
Autóm a galaxisba, elázott frázis, amit,
Majd elvisz a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll, végtelen a végzet,
nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Azt súgtad, maradjak, féltettél, de már késő pillanat,
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok,
Majd elvisz a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél.

Simogatást, kedvességet, sebed, ami sebemhez tévedt,
Körülöttünk forgó Napok, csak pillanatok a tegnapok,
Majd elvisz a szél.

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba, elázott frázisok,
Majd elvisz a szél

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll,
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél.

Még a tenger emelkedik, mérleg világra születik,
elviszem árnyékom hátán, a hamvaidat,
Majd elviszi a szél.

Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél.

Leonard Cohen: Ki tűz által? ( Who by Fire? )
( a magyar fordítás Leonard Cohen tiszteletére került fel )

s ki tûz által ki víz által
 ki napfénnyel ki éjszakával
ki parancsra ki perbe fogva
ki vidáman édes májusba
 ki lustán s andalgón
s ki szólít megmondhatom?

s ki futó magányban ki altatóval
ki szerelemben ki furcsa habokon
ki lavinával ki puskaporral
ki kapzsin és ki éhkoppon
s ki szólít megmondhatom?

s ki csúcsra hágva ki balesetben
ki tükör elôtt ki elesetten
ki kedvesétôl ki önkezétôl
kié a lánc kié a hatalom
s ki szólít megmondhatom?

Napoleon Boulevard: Vagy az élet volt kegyetlen
( Vincze Lilla )

Legyek egy magányos kis virág a sárban,
Szívem összetiporva hever az ágyban,
Kicsiny virág, és egy kicsiny levél,
Apró kis tüske a szívemhez ér,
Engem már túl régen emészt a bánat,
Nekem már ennyi is elég.

Minek a keserűség, minek az álom,
Minek a csalfaság, csak azért, hogy fájjon,
Minek tisztesség, és minek erény,
Minek nevezzelek, tudomis én.
Bennem már elpattant egy húr.

Vagy az élet volt kegyetlen, vagy a szíved volt kemény,
Az a tűz még lángol bennem, felemészt a szenvedély,
Ha Te egyszer megbocsátassz, s vissza jössz hozzám,
Lelkemen az ajtó nyitva, mer a szívem visszavár.

Magányos szőke lány egy motorbiciklin,
Én vagyok, pedig tudom hideg van itt kinn,
Kabátom sincsen, és nincs rajtam sál se,
Reszket a szívem, s a bicikli száll,
Kevés a szeretet ma.

Vagy az élet volt kegyetlen, vagy a szíved volt kemény,
Az a tűz még lángol bennem, felemészt a szenvedély,
Ha Te egyszer megbocsátassz, s vissza jössz hozzám,
Lelkemen az ajtó nyitva, szívem visszavár.

Magashegyi Underground: Szívtakarítás

Ez a város egy
bódéligetes
fekete kő

Plakátragyogás,
ruhasuhogás
lélektemető

Ring a busz, a csukló pördül
Ölelj át, hogy nehogy elszédülj

Szíved spammel van tele
Színes nyilakat lő bele
a délibábos porvilág
Szappanbuborék, semmi más

A koszos ablakon
fura szagokat
hord be a szél

Női neveket,
volt szerelmeket
a híd peremén

Megállót nyom az érzés
dobáld le a sok-sok tévedést

Szíved spammel van tele
Színes nyilakat lő bele
a délibábos porvilág
Szappanbuborék, semmi más

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.

Erdélyországba van az én hazám...

Erdélyországba van az én hazám,
Ott temettem el az édesanyám.
Sorsuk fájdalom, könnyes, néma gyász,
Erdélyországba rabló had tanyáz.
Szegény székely nép, akárhová lép, akármerre jár,
Az itala könny, a kenyere sár.

Valahol Oroszországban

Üzenet jött messze-messze földről,
Halványzöld-szín tábori levél.
Aki írta a szívével írta,
Minden sora őszintén beszél:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te otthon éppúgy láthatod.
Mindig a te leveledet várom,
Csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban!

Muszkaföldre lassan jár a posta,
Alig várják már a válaszom.
Megkérem a rádiótól szépen,
Közvetítse kívánság-dalom:
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te ott kint éppúgy láthatod.

Galambszívet örököltem...

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kisgalambom szerelemre csókra.

Megbecsültem édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra.

Százados úr, sej-haj...

Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára,
Hátratekint, sej-haj, hátratekint az elfáradt bakára.
Úgy-e, fiúk, szép élet a katonaélet,
Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

A bakának, sej-haj, a bakának nem csinálnak koporsót,
A bakának sej-haj, a bakának nem mondanak búcsúzót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej-haj, szőke kislány lesz a megsiratója.

Kukorica közt születtem...

Kukorica közt születtem, ott szedtek fel engem,
A nevem is, hej, parasztos, de én nem szégyellem.
Be-bejárok a faluba édes Juliskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.
Én a pásztorok királya legeltetem nyájam,
Nem törődöm az idővel, a szívembe nyár van.
Szerelemnek boldog nyara égeti a lelkem,
Amióta ezt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-bejárok a faluba édes Iluskámhoz,
Az én nevem, az én nevem, az én nevem Kukorica János.

Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma...

Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigány vajda lánya.
Táncra perdül, vígan mulat az egész cigányhad,
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat, arcán ül a bánat.

Szomorú a cigány vajda lánya,
Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.
Vigasztalja, felejtsd el azt a fattyút, az égre,
Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte, majd meghasad érte.

Már én azt a rongyost nem is bánnám,
Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.
Azt a régit meg se látnám, semmije nincs néki,
Édesanyám, nekem az kell, az a rongyos régi, az a rongyos régi.

Barna kislány ablakába...

Barna kislány ablakába jó estét, jó estét.
Szállást kérnék éjszakára hogyha beengednél.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,
Nincs itthon az édesanyám, csak egyedül vagyok.

De azért a szép szavadért mégis beengedlek,
Gombos végű nyoszolyámba szépen lefektetlek.
Csipkés szélű paplanommal szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, reggelig csókollak.

Ha felmegyek a doberdói...

Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Feltekintek a csillagos egekre.
Onnan nézem, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

Házunk előtt mennek el a huszárok...

Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám, én is közéjek állok.
Én leszek az első század szakaszvezető,
Nem a világ az a három esztendő.

Húzd rá, cigány, szakadjon el a húrod,
Mert már nékem úgysem sokáig húzod.
Majd húzza a Károly király rezes bandája,
Siralmas lesz annak a hallgatása.

Nem loptam én életembe...

Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót Debrecenbe.
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd lehasad.

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta...

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád járni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő, el kell masírozni.

Itt az idő, visznek katonának,
Lehasad a szíve a babámnak.
Lehasad a babám gyenge szíve,
Ha engemet három évre elrabolnak tőle.

Zúg az erdő, zúg a mező...

Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,
Talán bizony Angyal Bandi a lovát ugratja.
Szép a lova, szép őmaga, szép a zabolája,
Vígan várja a babája a felvetett ágyba.

Ma este indulunk a frontra
búcsúzni jöttem kis Kató,
ne félj vigyázunk mink magunkra
velünk az isten kis Kató
Elkísér majd csókjaid emléke
az élet szép szeretni jó,
patyolat fehér ágyacskádban
gondolj rám néha kis Kató

Ha vége lesz a szörnyű télnek
és újra elolvad a hó,
meglátod visszajövök hozzád
boldogok leszünk kis Kató
De ha mégis elszólítna engem
egy mennyországi behívó,
akkor se sírj feledj el engem
légy mással boldog kis Kató

Szeressük egymást gyerekek

Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.

Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, hát boldoggá!

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Deres már a határ...

Pilóta gyerek...

Pilóta gyerek sose kesereg,
Ott van a ló, nagy a feje búsul eleget.
Ha a pénze fogy, mulat egy nagyot.
S haza ír a faterjának egy képes lapot.

Te is voltál ifjú apám, jól tudod magad.
Levegőből nem él meg a pilóta fiad.
Hát hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.

Megy a levél, jöhet a pénz, jöhet a csomag,
Levegőből így él meg a pilóta fiad.
Sej, hoci a pipát, hol a bőrkabát,
Csapj fel öcsém pilótának a réz angyalát.

Pilóta gyerek, hogyha termikel,
Öt-hat ezren van, de még csak tovább teker.
Most jön már a műrepülés édes öregem,
Nem lesz abban semmi hiba öt-hat ezeren.

Hát ki a féklapot, nyomj rá egy nagyot,
Már is mondhatod öcsém, hogy pilóta vagyok.

Én vagyok a falu rossza...

Én vagyok a falu rossza egyedül,
Engem ugatnak a kutyák messziről.
Más is van még a faluba, nem csak én,
Mégse ugassák a kutyák, mert nem olyan rossz, mint én.
Sem az apám, sem az anyám nem volt rossz,
Csak egyedül magam vagyok, magam vagyok a gonosz.

Fehér galamb száll a falu felett...

Fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos levelem.
Nyugtalanul szálldos ide-oda, boldog én már úgyse leszek soha.
Szerettem én kislányt már eleget, de igazán egyik se szeretett.
Nem hall engem senki sóhajtani, csak igazán szeressen valaki.

Esik eső, szép csendesen  csepereg...

Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg.
Csaplárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Mert ma jönnek a fegyházi zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
Lova el is vitte őtet messzire,
El egész a fenyves erdő szélire.
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

Ez a vonat most van indulóba...

Ez a vonat most van indulóba,
A belseje fel van virágozva.
A belseje sárgára, leszerelő öreg bakák számára,
Jönnek haza végleges szabadságra.

Be van az én zubbonyzsebem varrva,
Barna kislány, mit keresel abba.
Benne van a zsoldkönyvem, meg a leszerelő levelem,
Már ezután csak civil a nevem.

Krasznahorka büszke vára...

Krasznahorka büszke vára,
Ráborult az est homálya.
Tornyok ormán az őszi szél
Elmúlt dicsőségről regél.

Rákóczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha.
Harcosai rég pihennek
A dicső fejedelemnek.

A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze.
Olyan kihalt, olyan árva
Krasznahorka büszke vára.

Százados úr, sej-haj...

Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára,
Hátratekint, sej-haj, hátratekint az elfáradt bakára.
Úgy-e, fiúk, szép élet a katonaélet,
Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

A bakának, sej-haj, a bakának nem csinálnak koporsót,
A bakának sej-haj, a bakának nem mondanak búcsúzót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej-haj, szőke kislány lesz a megsiratója.

Kossuth Lajos azt üzente
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos íródeák.
Nem kell néki gyertyavilág
Megírja Ő a levelet
A ragyogó csillag mellett.
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos azt izente
Hibádzik a regimentje
Ha hibádzik kettő-három
Lesz helyette harminchárom
Éljen a magyar szabadság
Éljen a haza

Magyarország, édes hazám,
Néked szült és nevelt anyám.
Négy esztendő nem a világ,
Enyém lesz a legszebb virág!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Kossuth Lajos táborában

Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna.
Egy szép barna, de magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édes anyád,
Sej, aki meg siratna.

Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve.

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret

Ellenségre, nyereségre kimegyen próbára,
Megütközik viaskodik, siet a prédára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat,
Vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
Hej élet, de gyöngy élet, ennék szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!

Jól van dolga a mostani huszárnak

Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet!

Gyere pajtás, katonának
Téged tesznek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen, éljen a nemzet!

Kossuth volt az indítója,
Magyarország szószólója.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet!

Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot

Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is, magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Arany mente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába.

Garibaldi csárdás kiskalapja

Garibaldi csárdás kiskalapja,
Nemzeti szín szalag lobog rajta,
Nemzeti szín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

Letörött a bécsi torony gombja,
Ihatnék a Garibaldi lova,
Szaladj kislány, hozz eléje vizet,
Garibaldi a csatába siet.

Ezernyolcszázhatvankettedikben,
Felment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép Magyarországot,
Hogy harcolnak a magyar huszárok.

Füttyentett már egyet a masina,
hívnak engem vizitációra.
Míg az orvos engem megvizitál,
kisangyalom odakint sírdogál.

Föl-föl vitézek a csatára

Föl-föl vitézek a csatára
A Szent Szabadság oltalmára
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk

Föl-föl látjátok lobogómat
Indulj vidáman robogó had
Mennydörög az ágyú csattog a kard
Ez lelkesíti a magyart

Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Hajrá huszárok! Utánam előre!

Gábor Áron rézágyúja, fel van virágozva

Gábor Áron rézágyúja, fel van virágozva,
Indulnak már a tüzérek, messze a csatába,
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet,
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazánkra,
Kedves édes anyám, ne várja a levelemet,
Nem sokára idegen föld takarja testemet

Szállj el madár, fecske madár, rózsám falujába,
Vidd el az én levelemet, babám ablakába,
Ha kérdi, hol vagyok, mondd, hogy nagyon beteg vagyok,
Vásárhelyi közkórházban már el is hervadok!